Több mint tíz éve találtam rá a kollázsra, amikor újságíróként elfáradtam a szavakban. A látszólag össze nem illő képrészletekből új történetek születettek és én egy szabadabb, ösztönösebb nyelvet találtam a kollázsban, ami képes előhívni emlékeket, gondolatokat és érzéseket, ötleteket – belőlem és másokból is. Idővel a képek és a szavak újra egymásra találtak: együtt olyan történeteket indítottak el, amik külön-külön talán nem születtek volna meg. Ez a tapasztalat hívta életre a SODÉ-t: egy eszköz a szabad asszociációhoz, a történetmeséléshez és ahhoz, hogy új (vagy éppen régen elfeledett) dolgokat fedezzünk fel magunkban és egymásban.