Kártyákkal egy átmeneti szállás irodalmi csoportjában
“Ezek a figurák olyanok, mint a segítőim. Távol vagyunk egymástól, mégis valamiféle egységet alkotunk” - mondta az egyik résztvevő a VáltóHáz Átmeneti Szállás LOGOSZ irodalmi csoportjában, amikor a SODÉ kártyákkal “bemelegítőztünk”. Volt, aki egy előzőn napi traumatikus élményét követő érzésre ismert rá a kártyákból, más egy mondatra, amivel egy számára kedves embernek üzenne, és volt aki egy olyan szövegtöredéket választott, amit az édesanyja mondogatott mindig és évtizedekre elkísérte ez a gondolat.
A szállón gyógyuló szenvedélybetegek élnek, akik vállalják, hogy részt vesznek a hely rehabilitációs programjában, aminek részei a témaközpontú csoportok is - mint a LOGOSZ, ahol irodalmi alkotások részleteinek segítségével beszélgetnek emlékekről, megélt és vágyott dolgokról, félelmekről, vágyakról. A csoportot Rész Levente, szociális munkás és Fazekas Mara, művészetterepauta vezeti.
“William S. Burroughs azon a véleményen volt, hogy a nyelv nem lehet más, mint egy a világűrből származó vírus. Egy olyan parazita, amely elszaporodván a gazdatestben – az emberben – szinte visszafordíthatatlanul összezavar mindent. A gondolkodás fogságba esik: rigid, lineáris pályára kerül, a csend, a jelenidejű megélés, a valóság tiszta, áramló tapasztalása pedig úgy ahogy van, megy a levesbe. Burroughs a maga részéről kísérletet tett ennek a kognitív bilincsnek a kioldására: ez volt a „cut-up” technika - szövegek szétvágása, véletlenszerű újrarakása, mely megtöri a nyelv megszokott logikáját és segít átslisszolni a parazita kontroll rendszerén. A SODÁ kártya a „cut-up” technikáját egy, a beszélt nyelvnél ősibb, és eszerint önazonosabb médiummal, a képekkel végzi el. Duplacsavar. A vírusnak esélye sincs: a gondolat magától áll rá az áramló meg-és ráismerés csapására. Hogy az meg merre tart? Kifelé, befelé – mindenhova. ”