About - Sodé

Hogyan készültek az első kollázsok?
Miért kerültek mellé szövegek?
Mit jelent a 'szodé' kifejezés?

Tíz évvel ezelőtt, egy szilveszteri napon tettem össze az első kollázst. Újságíró voltam és úgy éreztem, elfáradtam a szavakban, pedig gyerekkorom óta a szöveg volt az elsődleges kifejezési eszközöm. A kollázs viszont, ami teljesen váratlanul és ösztönösön szakadt ki a kezemből, valami egészen más élményt nyújtott. A képek tulajdonképpen maguktól születtek, születnek. Az egymáshoz látszólag nem illeszkedő elemek, töredékek régi közegükből kiszakadva valami teljesen új szerepet, jelentést kaptak és elfeledett vagy el nem mesélt történetekről szóltak. Sokszor én magam is csak akkor értettem meg, amikor pár nappal később újra ránéztem a képekre.

Sok aha-élményem volt így. És sok aha-élményt láttam mások arcán, amikor minden szocializációs gátjuk ellenére megpróbálkoztak a kollázskészítéssel. A legtöbb ember számára felszabadító folyamat, aminek a végén büszkék önmagukra – egyrészt mert az alkotás örömmel tölti el őket, másrészt mert legyőzték a szégyent, a bátortalanságot és belevágtak, harmadrészt azért, mert történetet mesélnek ők is – sokszor olyat, amit másképp nem is tudtak volna elmondani.

A kollázsok mellé idővel visszakerültek a szövegek, először címek majd írások formájában – mert azt éreztem, hogy ez könnyebbé teszi a legtöbb ember számára a befogadást. A szavak kapaszkodókká válnak a saját élményekhez, gondolatokhoz, vágyakhoz, félelmekhez és előhívják ezeket a képekkel együtt.

Amikor azonban az első kollázsok elkészültek, még a műfajjal is zavarban voltam, nem tudtam, minek is nevezzem a képeimet, ezért lettek egy nem-létező-műfaj alkotásai, ’szodék’. A szodé szó eredeti jelentése mohó, és ez a lelki és mentális mohóság, kíváncsiság minden alkotás és befogadás javára válik, így utólag, az évek megtöltötték tartalommal a szodé kifejezését.

A kollázs egy barátságos, befogadó, elfogadó outsider. Nem igényel technikai tudást, bárki nekikezdhet, akinek elég bátor a feje, a keze, a szíve. A kollázs fogalmának meghatározása vita tárgya sokszor még ma is, nincs meg benne a beágyazottak arroganciája, sokkal inkább a kívülállók kíváncsisága és nyitottsága.

Mit szeretek a kollázs műfajában? Leginkább azt, hogy nem tudom megunni. Azt, hogy korlátlan szabadsággal fogad, amikor nekikezdek. Azt, hogy csodás embereket és élményeket adott nekem. Azt, hogy az anyagoknak, amiket használ az ember (és ahogy használja őket), nagyon sok köze van az élet mindenféle területéhez. Azt, hogy végtelen természetességgel taszít bele a tudatalattiba. Azt, hogy nem a fejemet használom közben (vagy csak nagyon ritkán), hanem a legzsigeribb reakcióim irányítanak. Meg azt is, hogy a digitális kollázs megadja a gyors kielégülés lehetőségét, míg az analóg sokfélesége és egyben kötöttsége igazi jelenlétet és figyelmet követel. És nem utolsó sorban azt, hogy olyan széles skálán mozog a befogadói értelmezés egy-egy képnél.

Azon túl, hogy voltak saját kiállításaim, részt vettem hazai és nemzetközi csoportos kiállításokon és Magyarországon kívül az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is otthonra találtak a képeim, büszke vagyok rá, hogy több éven keresztül a világ minden tájáról érkező embernek szervezhettem workhsopokat a Sziget fesztiválon, hogy néhány barátommal megszerveztük Magyarország legteljesebb kollázs kiállítását 150 alkotással, hogy fontos cikkekhez és tanulmányokhoz készíthettem illusztrációkat az elmúlt években.

A kártya megszületésével egy régi vágyam vált valóra. Remélem, mások vágya is otthonra talál benne.

Kollázsok, szövegek, múlt, jelent, bio, interjú: www.kurszan.com